A Park területe, földrajzi helyzete
A Nemzeti Park története
A Park területe,
földrajzi helyzete
Geológiai
felépítése, ősföldrajzi viszonyok
Geomorfológiai,
morfogenetikai jellemzők
A Nemzeti Park barlangvilága
Az Aggteleki
Nemzeti Park növényvilága
Mezőgazdaság a
Nemzeti Park területén
Erdőgazdálkodási
problémák
A színi hulladékgyűjtő
Felhasznált irodalom
Bár a területet csak 1985-ben nyilvánították Nemzeti Parkká, az Aggteleki-karszt barlangjainak felszíne már az 1950-es években védelem alá került. Az ekkor Természetvédelmi Területté nyilvánított felszínen felmérték a növény- és állatvilág megóvandó értékeit, valamint tanulmányokat készítettek a barlangok védelméről és a fokozottan védendő magterületekről. 1978-ban létrehozták az Aggteleki Tájvédelmi Körzetet, melynek során kezelési irányelveket dolgoztak ki a területhasznosításra, a vízhasználatra, a mezőgazdasági kemikáliák használatára és a bioszféra védelmére. 1979-ben az UNESCO a MAB (Man and Biosphere) program keretében a térséget bioszféra rezervátummá nyilvánította.
Ma a Nemzeti Park Igazgatósága nem csak természetvédelmi funkciókat lát el, hanem kezelésébe tartoznak az idegenforgalmi barlangok, valamint kempingek, szállodák és egyéb turizmust kiszolgáló létesítmények is. Az Igazgatóság hatóságként üzemel, kutatási programokat szervez, oktatási és ismeretterjesztő feladatokat lát el. 1992 óta monitoring rendszert építettek ki a terület komplex felvételezésére. Nem kis dicsőség, hogy 1995-ben az Aggteleki-karszt barlangjai a Világörökség részeivé váltak.
Az említett érdemek azonban rendkívül nagy felelősséget és erőfeszítést igényelnek a Park kezelőitől, mert a múlt (és jelen?) évtizedek nem megfelelő erdő-, mező- és vadgazdálkodása, valamint a napjainkban egyre intenzívebbé váló turizmus nagy mértékben terheli a környezetet és akadályozza a védett értékek fenntarthatóságát.
A Park területe, földrajzi helyzete |
|
Az Aggteleki Nemzeti Park az Aggtelek-Rudabányai-hegység területén található, melynek kistájaira az alábbi domborzati viszonyok és formák jellemzőek:
Az Aggteleki-hegység sasbércként kiemelkedett, jellemzően nyílt karsztos fennsíksorozat. A vékony talajréteg alól a mészkő sok helyen a felszínre bukkan hatalmas karrmezőket formálva. Jól megfigyelhető, hogy a források és a víznyelők a nem karsztos és a karsztos kőzetek határán találhatóak. Ez az allogén genetikájú karsztjelenségekhez kötődő batükaptúrának és a felszín alatti vízfolyások nagy vízhozamú forrásokban történő felszínre bukkanásának típusos megjelenési formája.
Az Alsó-hegy hátas sasbércsorozat, melynek jellemző formái a zsombolyok, melyek igen nagy számban találhatók a területen.
A Szalonnai-hegység völgyekkel szabdalt, egykori karsztplató maradvány. Jellemzően fedett karszt, melynek domborzati felépítésére alacsonyabb, lankás dombhátak, lapos völgyek jellemzőek. A hegység északi peremén húzódik az Esztramos-hegy, mely egymással szemben hátravágódó völgyek között meredek lejtőkkel emelkedik ki a környező alacsonyabb felszínből.
A Rudabányai-hegység kis területű, hátas típusú, szurdokvölgyekkel szabdalt alacsonyhegység. A kevesebb karbonátos kőzet miatt itt nem a korróziós, hanem az eróziós formák dominálnak.
A Putnoki- (Észak-Borsodi-) dombság völgyekkel szabdalt dombvidék eróziós-deráziós völgyekkel és erős talajerózióval.
Az Aggteleki Nemzeti Park mai területe 19762 ha. A Park két részegységből áll. A nagyobb északi terület az országhatárig nyúlik, bár természetföldrajzilag nem különül el szlovákiai folytatásától. A déli kisebb egység a Szalonnai-hegységben található.
Geológiai felépítése, ősföldrajzi viszonyok |
|
Az Aggteleki-karszt a Szlovák-karszttal együtt alkotja a Déli-Gömöridákat, amely a Kárpátok legbelső vonulataként értelmezhető. A karsztjelenségeiről ismert felszín nem kizárólag karbonátos kőzetekből épül fel, sőt, a térség kőzettanilag rendkívül sokszínűnek mondható. Ez a terület változatos fejlődéstörténetével magyarázható, melynek legjelentősebb momentumait az alábbi rövid összefoglalás tartalmazza:
A permben a terület süllyedt, melynek következtében sekélytengeri elöntés alá került. Ekkor evaporitok keletkeztek, melynek nyomait ma egyedül a perkupai gipsz és anhidrit kőzetek őrzik.
Az alsó és középső triászban folytatódott a transzgresszió, de a biogén karbonátképződés lépést tudott tartani a süllyedés mértékével, ezért továbbra is fennmaradt a sekélytengeri állapot.
A felső triászban már mélytengeri viszonyok uralkodtak, melyről radiolaritok tanúskodnak.
A jurában a szubdukciós folyamatok riolitot és vasércet (Rudabánya) termeltek. Az alábukás és a térrövidülés a krétában is folytatódott, amely tektonikus mozgások során takarós szerkezet alakult ki.
Feltételezések szerint a kréta és az eocén határán a terület bauxitképződés és trópusi karsztosodás színtere volt, melynek kőzetei azonban a későbbiekben erodálódtak, áthalmozódtak.
A miocén elejére kialakult a mai hegység őse, amelyen megindult az erózió, amely ma is a legjelentősebb felszínalakító tényező.
Geomorfológiai, morfogenetikai jellemzők |
|
A felszíni formákat elsősorban kőzetmorfológiai alapon kell vizsgálnunk, hiszen a túlnyomórészt középső és felső triász mészkőből felépülő felszín szinte minden formáját a karsztosodás folyamatai határozzák meg. A Nemzeti Park szinte teljes területe karsztfelszín, formakincse a mérsékelt övi karsztosodás jellegzetes képviselője.
A felszínfejlődés jellegének másik meghatározó tényezője a tektonikai preformáltság, amely a kréta mozgások során kialakult repedéshálózathoz kötődik.
A karsztjelenségek nem egységesek, a karsztosodásnak a legkülönfélébb formái tanulmányozhatóak a területen. A nyílt karsztos területeken a karsztvidékek típusos formái: dolinák, uvalák, szárazvölgyek fordulnak elő. Nagy méretű dolina például az Aggteleki-tó, amely valaha víznyelőként működött, de napjainkra feliszapolódott, eltömődött, és lefolyás nélküli depresszióvá vált (ponor-tó). A karrmezők sziklatömbjei az erdőirtás következményeként meginduló talajerózió hatására bukkantak a felszínre hatalmas ördögszántásokat képezve. A térség barlangjaival azoknak kiemelt szerepük, sokféleségük és természetvédelmi jelentőségük miatt külön fejezetben foglalkozunk.
A Nemzeti Park barlangvilága |
|
Az Aggteleki Nemzeti Park az egyetlen Magyarországon, amelyet elsősorban nem az élővilág, hanem a felszíni és felszín alatti karsztjelenségek védelme érdekében hoztak létre. A Park nem a barlangok mennyiségével (262 darab barlang található a területen), hanem sokkal inkább azok változatos formakincsével, genetikájával tűnik ki hazánk karsztterületei közül. Előfordulnak mind az allogén, mind az autogén karsztosodás típusos formái, de tanulmányozhatók komplex genetikájú, tektonikus repedések által meghatározott oldásos formák és egyéb, csak erre a területre jellemző karsztjelenségek is (pl. Az Esztramos barlangjai, ld. később). Az ásványképződés sokszínűségét pusztán azzal a ténnyel szemléltethetjük, hogy a kalcitkiválások 20 alaptípusából itt 17 megtalálható.
A terület természettudományos és tudománytörténeti jelentősége is figyelemre méltó. Jól tanulmányozhatóak a ma is aktív üregtágulási folyamatok, a felszíni és felszín alatti jelenségek, illetve azok kapcsolata. A Baradla-barlang volt a színtere az első cseppkőképződési vizsgálatoknak, itt készült az első barlangtérkép is. Itt alkalmaztak először Magyarországon vízfestéses eljárást a hidrológiai kapcsolatok feltárására (Jakucs László). Itt állították fel hazánk első barlangbiológiai laboratóriumát, az első karszthidrológiai állomást, valamint itt végeztek először barlangklimatológiai vizsgálatokat. A barlangjáratok földtani feltárások is egyben, ahol a fosszíliák és a különböző mészkőtípusok nyújtanak információt a geológiai múltról. Említésre méltóak az itt talált régészeti leletek is, melyek az emberi kultúra hétezer éves múltjáról tanúskodnak.
Nem kicsi a Nemzeti Park gazdasági jelentősége sem, hiszen a karsztvizek jelentik a térség ivóvízbázisát, melyet feltétlenül védenünk kell. A barlangokban évente megforduló 200 ezer turista idegenforgalmi szempontból pozitívumként értékelhető, természetvédelmi szempontokat tekintve azonban rendkívül környezetterhelő.
A Nemzeti Park felszín alatti értékei nem csak számunkra, de nemzetközi szinten is kiemelkedő jelentőségűek. A barlangok a világörökség részei, pedig barlangok, mint ritka értékű természeti képződmények nem sűrűn kerülnek e listára (az Aggteleki barlangok előtt egyedül a világ leghosszabb barlangja: a Mammooth-barlang (USA), és a földalatti folyómederként működő Skocjani-barlang (Szlovénia) nyerte el ezt a címet, mások régészeti értékeik által kerültek felvételre (pl. az Altamira- barlang (Spanyolország)). E cím elnyerésének feltétele az értékegyüttes érintetlensége és annak hosszú távon történő fenntarthatósága. A barlangok viszonylagos érintetlensége egészen napjainkig fenntartható volt, azonban a mára rendkívüli mértékűvé vált idegenforgalom mellett a turizmus számára kiépített felszín alatti képződményeket nemigen mondhatjuk antropogén hatásoktól menteseknek. A Baradla-Domica-barlang túravonalai valóságos felszín alatti sétautakká váltak, amely a barlang formakincsének degradálódásával jár, az állandó kivilágítást szolgáló fényforrások által termelt megemelkedett hőmennyiség és fényintenzitás megváltoztatja a barlangi ökoszisztémát.
Mint azt korábban említettük, a területen sokféle barlangtípus megtalálható. Lássuk, hogy mely térségeken milyen folyamatok eredményeképpen milyen formakincsekkel bíró üregrendszerek jöttek létre.
Az Aggteleki-hegység területén eróziós, átmenő jellegű barlangrendszerek találhatóak. Legismertebb képviselőjük a Baradla-Domica-barlang, amely hazánk leghosszabb üregrendszere. 26 km-es hosszából 18,8 km esik Magyarország területére. A Nemzeti Park második leghosszabb barlangja a Béke-barlang, amely nemcsak természettudományos jelentőségű, hanem a légúti megbetegedésekben szenvedők gyógyulását is szolgálja. Hasonló rendszerek a Szabadság-, a Danca-, a Kossuth- és a Vass Imre-barlangok, amelyek többé-kevésbé feltárásra kerültek, nemúgy, mint sok forrás- és víznyelőbarlang, amelyeknek elnevezése is arra utal, hogy azoknak csak a bejárati, vízzel telt szifonjaik előtti szakaszait ismerjük, a barlangrendszer további szakaszáról pedig csak a vízjelzések eredményeiből következtethetünk (Csörgő-forrás, Teresztenyei-forrás, Kis- és Nagytohonya források). A terület barlangjai általában emeletes szerkezetűek, szintjeik a terület tektonikus emelkedésével hozhatók kapcsolatba.
Az Alsó-hegy barlangjai azonos jellegű, nagy sűrűséggel előforduló aknabarlangok. Egy-egy zsomboly általában több, egymással párhuzamosan elhelyezkedő aknából áll, amelyek szűk ablakokon nyílnak egymásba a felszín alatt. Az Alsó-hegyi zsombolyok képződési folyamatait viszonylag jól ismerjük. A tektonikus preformáltság és az oldásos folyamatok hozták létre a komplex genetikájú aknabarlangokat. Vannak azonban még olyan jelenségek, amelyeknek magyarázata vitatott. Ilyen például az, hogy a legtöbb zsomboly bejárata egy-egy dolina Ény-i oldalán található, és nem annak a közepén, illetve legmélyebb pontján, vagy az aknák párhuzamos szerkezete. Itt található hazánk második legmélyebb barlangja: a Vecsem-bükki-zsomboly, valamint tágas aknákat képvisel a Barát-zsomboly és az Almási-zsomboly, a Széki-zsomboly alján pedig heliktitekben gazdag terem található.
Az Esztramos-hegy tömbje egymástól független, zárt, kavernaszerű üregek tucatjait rejti. Ezek közül csak néhánynak van természetes bejárata, nagy részüket pedig csak a bányászat során fedezték fel. A külszíni bányászat nem csak megnyitotta, de jórészt sajnos el is pusztította a hegy tetején kialakult üregeket. Az Esztramos eddig megismert 50 barlangja térformáját tekintve két fő típust képvisel. A hegy felső szintjén horizontális kifejlődésű, vízszintes mennyezetű teremsorok alkotnak járatokat, melyek oldott szálkőfalakban végződnek (Földvári-barlang). A mélyebben található barlangok hasadék jellegűek, szelvényeik törésvonalakat követnek (Rákóczi-, és Rákóczi 2. Sz.- barlangok). Mindkét típus közös jellemzője, hogy azok zárt üregek, folyó- és szivárgó vizektől, valamint felszínről származó üledékektől mentesek. Ezek a jellemzők arra utalnak, hogy az üregek a karsztvízszint alatti freatikus zónában jöttek létre a lassan, horizontálisan mozgó vizek oldásával, többé-kevésbé keveredési korróziós folyamatok hatására. A karsztvíz egykori szintjét jelzik a csúcsrégió barlangjainak mennyezeti síkjai.
Az Aggteleki Nemzeti Park növényvilága |
|
Az Aggteleki-karszt és a Cserehát az Északi-középhegység flóravidékén belül a Tornense flórajárás része, természetes vegetációjának nagyfokú változatossága és térbeli mozaikossága a sajátos karsztos felszínnek és a szélsőséges mikroklimatikus feltételeknek köszönhető. A Kárpátok közelsége miatt a növényzet sokkal több magasabb hegyvidékekre jellemző elemet tartalmaz, mint ahogyan azt a terület magassága és inkább dombvidéki jellege alapján várhatnánk. Szigetszerűen, ritkaságként néhány északi, magashegységi faj is előfordul. Ugyanakkor a száraz, meleg, meredek sziklájú, déli kitettségű oldalak mediterrán hatást keltenek, és váltakozva a lankásabb részek kontinentális erdőssztyepp-növényzetével erős pannon befolyásról árulkodnak.
Az Aggteleki Nemzeti Park és környékének vegetációja két önálló részre tagolható. A választóvonalat Aggtelek - Teresztenye - Perkupa vonal mentén húzhatjuk meg. E határtól északra jobbára mészkőterületen sajátos karsztflóra és a középhegységi mészkedvelő vegetáció található, délre pedig nagy kiterjedésű elsavanyodott talajú kavicsháton a nyugat-európai Heide-vegetációhoz sokban hasonlító növényzet él. A terület klímazónának megfelelő természetes növényzete erdős jellegű, nagyobb részt a gyertyános-tölgyesek, kisebb részt a cseres-tölgyesek régiójába esik. Ettől eltérően lokálisan a mezo- és mikroklímának, az alapkőzet eltéréseinek és a talajtani adottságoknak köszönhetően az északi oldalakon, hűvös töböroldalakban extrazonális bükkösök alakultak ki.
A szűk, többé-kevésbé meredekfalú völgyekben szurdokerdő-fragmentumokat találhatunk. A déli oldalakon, mélyebb termőrétegű talajon melegkedvelő tölgyesek, a sziklásabb, sekélyebb talajú részeken sziklagyepekkel, lejtősztyepp foltokkal váltakozó molyhostölgyes bokorerdők találhatók. A terület jellemző képéhez azonban hozzátartoznak az erdőirtás áldozatául esett száraz, köves, kopár, minden nedvességet elnyelő, jellegzetes másodlagos karsztvegetációval fedett területek is. A patakvölgyekben még mindig viszonylag nagy kiterjedésű mocsárrétek, magassásosok és magaskórósok összefüggő állományai, valamint patakkísérő égerligetek említhetők. A völgytalpak szélén állandóan szivárgó forrásokon kialakult gyapjúsásos láprét-foltocskák fontos növénytani értékek élőhelyei.
A nemzeti park területe és az azt övező táj az őskortól lakott, az ember tevékenységének legkülönbözőbb jeleit őrzi, az ember jelentősen megváltoztatta a térség növényzeti képét. A fakitermelés és fenyvesítés nagy mértékben átalakította a térség erdeinek állományszerkezetét (mind fajösszetételét, mind korstruktúráját), emellett ma jelentős kiterjedésűek azok a származék- és féltermészetes másodlagos társulások - mezofil és félszáraz gyepek, fenyérszerű borókások és csarabosok -, melyek az irtásokon jöttek létre.
A Keleméri Mohos-tavak Természetvédelmi Terület vegetációtörténeti ritkaságot őriz. A két tőzegmohaláp az utolsó jégkorszak emlékeként maradt fenn a területen. Növényritkaságai közé tartozik a kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia), valamint a hüvelyes gyapjúsás (Eriophorum vaginatum).
Mezőgazdaság a Nemzeti Park területén |
|
A Nemzeti Park területén található sekély, köves-sziklás talajok, a 15%-os lejtőkkel tarkított terület és a hűvös klíma nem teremt kedvező feltételeket a mezőgazdaság számára. A gazdaságföldrajzi fekvés sem szab megfelelő kondíciókat a mezőgazdasági hasznosításnak az infrastruktúra hiányosságai és a piactól való távolság kedvezőtlen hatásai révén. A termelés jórészt önellátásra történik, a művelésbe vont területek a települések közvetlen környezetében találhatók. A Nemzeti Park területén ipari növényeket nem termesztenek, a déli lejtőkön a gyümölcstermesztés jellemző, ezért nem számottevő a kemikáliák használata, amelyre a karszthidrológiai rendszer rendkívül érzékeny. Az Aggteleki-karszton nagy hagyományai vannak a legeltetett állattartásnak és a pásztorkodásnak. Az utóbbi évtizedekben a népesség csökkenésével csökkent az állatállomány is és nőtt a művelés alól kivont terület, ahol mára cserjésedési folyamatok indultak meg. A természetvédelem egyik fontos kérdése, hogy mit kell tenni ezekkel a területekkel. Amennyiben erdősítik a parlagon hagyott területeket, azt körültekintően kell végezni, természetközeli vegetáció telepítésével, a szukcessziós átalakulás figyelemmel kísérése mellett.
Erdőgazdálkodási problémák |
|
A Nemzeti Park 75,8%-át erdők borítják. Fontos feladat az erdőgazdálkodás összehangolása a természetvédelemmel. Az 1945-ben lezajlott földreform során az erdők állami kézbe kerültek, rajtuk ésszerűtlen kitermelés folyt. Az üzemterveket az aktuális faigényhez mérten önkényesen módosították. A fenyvesítési program során a természetes vegetációt (cseres tölgyesek, az északi kitettségű lejtőkön bükkösök) kiirtották, és helyettük gazdaságosan kitermelhető fenyőféléket telepítettek. A ma is nagy területen meglévő fenyőerdők savanyodási folyamatot indítanak meg a talajban. Ez továbbterjed a beszivárgó vizekre is, és a barlangokba jutó csökkent pH értékű víz agresszívvé válva cseppkődegradációt eredményez.
A tíz éves erdőtervek megalkotásában ma már részt vesz a Nemzeti Park Igazgatósága is, amely a gazdasági érdekek önkényuralmát némileg ellensúlyozza. Természetvédelmi szempontból a legfontosabb feladat az őshonos fajok, a természetes vegetáció megtartása, illetve visszaállítása. Ma az erdők 43,8%-án folyik fakitermelés. A többi terület természet-, erózió- és vadvédelmi célokat szolgál. Az erdőtervezési gyakorlatban a természetvédelem sajnos csak a fokozottan védett területeken élvez előnyöket a gazdasági érdekekkel szemben. Ez gyakran okoz problémát a Nemzeti Park magterületein kívül eső régiókban. A Nemzeti Park területén az elsődleges funkciónak a természetvédelemnek kellene lennie, amely mellett persze a gazdasági szempontokat is figyelembe kellene venni. A Nemzeti Park Igazgatósága törekszik a fokozottan védett területek növelésére, mert csak ezzel lehet elérni a fakitermelés területének csökkenését.
Ma a Nemzeti Park Igazgatósága törekszik a drasztikusan átalakított, vagy kiirtott erdőrészletek rekultiválására. Ezt a következő irányelvekkel próbálják elérni:
A fenti elvek ésszerűeknek tűnnek, azonban a Nemzeti Park területén továbbra is lehet találni fiatal fenyveseket. A Park Igazgatóságának talán nagyobb erőfeszítéseket kellene tennie, hogy a fenyvesítési program végleg lezáruljon. Nagy méretű tarvágásos területek szintén előfordulnak, amelyek jelenléte talán azzal magyarázható, hogy a sziklás, talajeróziónak kitett felszínen nehéz újratelepíteni az erdőket, de talán érdemes lenne mégis megpróbálni azt.
A színi hulladékgyűjtő |
|
A hazánkban általánosnak mondható, környezetünket figyelembe nem vevő szemléletmódot, amely beleivódott társadalmunk tudatába, nehéz átformálni egy egészséges, a saját életterünk fenntartásával is törődő felfogássá. Ezt a kijelentésemet egy, a jelen tanulmány írásakor tartott helyszíni megfigyelésemmel kívánom szemléltetni. Amennyiben a jelenség ezen írás keltezése (2001) óta megszűnt, akkor nem csak elnézést kérek minden érintettől, akit esetleg rágalmaztam, hanem ezúton is kifejezem hálámat a környezeti probléma megszüntetéséért. Megfigyelésem tárgya az Aggteleki Nemzeti Parkkal határos hulladéklerakóhely (Szín és Színpetri települések között). A lerakóhelyen, a hulladékok alatt egy - a Jósva-patakot tápláló - vízfolyás húzódik, bemosva a szennyeződést a patak vizébe. A víz szennyezése mellett esztétikai szempontból is elfogadhatatlan helyre települt a lerakóhely, amely a szomszédos települések lakosait és Önkormányzatait úgy tűnik, nem zavarja különösképpen, hiszen ennyit elviselhetnek a hulladéktól való gyors szabadulás érdekében...
Felhasznált irodalom |
|
Nemzeti Parkjaink - Az Aggteleki Nemzeti Park, Szerk.: Baross
Gábor,
Mezőgazda, 1998.
Dr. Dudich Endre: Az Aggteleki Cseppkőbarlang és környéke, Királyi
Magyar Természettudományi Társulat, 1932.
Internet címek:
http://www.anp.hu
http://www.sulinet.hu/termved/aggtelek/aggtelek.htm
http://www.c3.hu/~mlbe/
http://www.fsz.bme.hu/mtsz/barlang/honlap.htm
| << |